2017. április 27-n ünnepelte a Békés Városi Szociális Szolgáltató Központ Dózsa úti Idősek klubja fennállásának 30. évfordulóját.

A rendkívül bensőséges és színvonalas rendezvényen az intézményt megtisztelte Izsó Gábor Polgármester Úr és Katona Gyula Esperes Úr. Az intézmény Igazgatónője, Kádasné Öreg Julianna szívhez szólóan méltatta a klub szakdolgozóit, az ellátottakat. Szerencsésnek mondhatjuk, hogy a klub elindulásakor az akkori Gondnok is jelen lehetett és megosztotta velünk emlékeit.

A mindennapok szürkeségéből kilépve a klub által nyújtott programok, rendezvények, törődés, odafigyelés megszínesítik az idős emberek életét.
A Jubileumi rendezvényen két idősödő ember is megosztotta gondolatait, álljon most ezt itt intelemként, útmutatásként a fiatalabb generációk részre.
Megfontolandó szavak az öregségről.
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni. Csodálkoztam kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött.Végül is úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni.Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a ritka hajam miatt. És gyakran csodálkozom azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ritka hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, a saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem, és sírhatok a régi szerelem emlékén és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.
Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél,
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek. Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem.